Paulo Coelho (Rio de Janeiro, 1947. augusztus 24.) világhírű brazil író. Az ENSZbékenagykövete.
Fiatalkori lázadásából kifolyólag hippi volt. Eleinte dalszövegeket írt, majd újságíró lett. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust (természetfölötti jelenségek tana). Gyalog megtette a 830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába. Ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legeladottabb írójának minősítették a francia Lyremagazin alapján.
Az 1979-es iszlám forradalom óta ő az első nem-muszlim vallású ember, akit meghívtak Iránba egy vallási eszmecserére. 2002-től a brazil írói akadémia tagja. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el.
Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása.
„Könyvei döntő hatással voltak emberek millióinak életére” (New York Times)
Egyszerűen imádom a könyveit, és gyűjtöm a tőle származó idézeteket. Mindig, minden helyzetre találok tőle olyat, ami vagy megnyugtat, vagy felkavar, vagy éppen azt mondom rá, hogy húb...
Néhány a kedvencek közül:
"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."
"Elszalasztottam az alkalmat, hogy elmondjam: szeretem. Talán most már késő, de azt akartam, hogy tudja."
"Az egyetlen dolog, amit tehetett, hogy ejtett néhány könnycseppet a lányért, akinek mindene megvan ahhoz, hogy sikeres legyen, mégis mindig rossz döntést hoz."
"Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak."
"Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni."
Azt hiszem, holnap folytatom majd őket, mert tele tudnék írni rengeteg képernyőt, és még mindig találnék olyat, amit meg kell osztanom, mert annyira-annyira...
